Szélcsenden túl...

Vége van!!!!! Túl vagyunk rajta! Túl vagyok rajta!!!! Hatalmas megkönnyebbülés, egész úton hazafelé szinte vigyorogtam. :D

Tulajdonképpen meg lehetek elégedve magammal, elmondtam mindent kb úgy, ahogy akartam. Ráadásul - bár B. csoporttársam nem túl jó kommenttel adta elő a tavalyi két nagy sikert arató diámat, meg amúgy sem emlékezett rá, hogy én csináltam >( - a vendég pasas még így is külön kiemelte, hogy jó ötlet volt. Kis büszkeséget ezért megérdemlek, nem? No meg az én mostani részembe sem kötött bele.
És ezek igazából azért nagy szavak, mert ez az idegesítő manusz egyébként mindenbe belekötött. Nálunk is, a másik csoportnál is. Persze volt, amiben igaza volt, de be se mutatkozott, és fél órán keresztül szórakozott velünk anélkül, hogy rendesen válaszolhattunk volna. Meg a kedves vállalati képviselők bele se szagoltak a tavalyi beadandónkba, nem sok fogalmuk volt az előzményekről (naná, mivel tavaly el sem jöttek megnézni a prezentációt), és aztán ezen pattogtak, hogy miért nem fejtettük ki ezeket részletesebben. No mindegy, monnyanak le, a bent lévő (folyamatosan bólogató) tanár is monnyon le, a témavezetőnk (aki el sem jött) is monnyon le, mi meg jól lemondhattunk végre erről a szar témáról!
Azért kaptunk a vállalattól "fantasztikus" ajándékokat: törölközőt, névjegykártya-tartót, tollat, esőkabátot (jó pirosat!:D), jegyzettömböt. Ha nem lenne rajta ennek az újságnak a logója, még esetleg használhatnám is őket. Persze nekik ez is reklám.

"Szép" volt, "jó" volt, köszönöm, ennyi!