Szélcsenden túl...

Királyi többesben!
Nem kényszerből, hanem csak mert jól esik.

Hosszú idő után először érzem azt, hogy a kezemben tartok mindent az egyetemi dolgokkal kapcsolatban. Oké, van még egy csoportos prezentáció, amitől nem kicsit félek, de azon kívül nincs semmi beadandóm. A többieknek meg van.
Nincs más dolgom csak megtanulni a javat (alig 2 hét múlvára), a számvitelt (majdnem 3 hét múlvára), választani még egy vizsgát, amit lerakok a számvitellel egy időben - és arra tanulni, + német (ami viszont egy vicc). Úgyhogy ha képes leszek jótanulóként komolyan, szorgalmasan, lelkiismeretesen véghezvinni mindent, de legalább a számvitelt, akkor annak az a gyümölcse biztos meglesz, hogy jól érzem majd magam a bőrömben, büszke leszek magamra, hogy megtettem, amit elterveztem. Onnan már csak a vizsgáknak kell sikerülnie.

Egyéb téren... pl. Karácsony. Ajándékok.
Úgy terveztem, hogy megcsinálom a zenés videót szüleimnek a közös nyaralásokról, de a dvdből avi konvertálós dolog kissé bonyolultabbnak tűnik, mint vártam. Azért még nem adtam fel! Hasonló ajándékot tervezek a nagyszülőknek, végülis legutóbb eléggé bejött nekik, pedig az igencsak gagyi videó volt. Meg hát a zene náluk nehezebb dió; mégsem rakhatok rólunk készült képek alá Quimbyt. Pedig! :D Másik nagypapa pedig, hát. Igazából bárminek örül, ha egyáltalán felfogja mi az, de így talán még nehezebb a helyzet. Ja és ott a tesóm még, akinek valami ötletes dolog kéne.
No meg a barátnők. Idén (még) nem húztunk nevet, úgyhogy lehet, hogy mindenki ad mindenkinek? Annak én mondjuk örülnék. Asszem 2 éve volt, hogy elterveztem, hogy rólu(n)k készített rajzomat adnám nekik. Aztán a rajzból nem lett semmi. Most megint ezt szeretném, bár gondolkodom egy rólunk mintázott animációs (értsd 1-2 általam csinált rajz egymás után rakása) zenés filmecskén is, amiben mi és a velünk történt dolgok szerepelnek viccesen. Csakhát ez sem 1 napos munka.

Szóval a helyzet jobb mint az várható lenne, rosszabb, mint lehetne, és király sem vagyok.  Ki érti ezt?