Ugye, az eredeti úgy szól, hogy "Love is in the air", azaz szó szerint "szerelem van a levegőben".
Ha meg tavasz, akkor újjászületés. És szerelem. Rügyeznek a fák, nyílnak a virágok, szorgoskodnak a méhek, meg minden ilyen hülyeség. A lényeg az illatos, lágy szellőben, a napsütésben és a rózsaszín felhőkben van. Meg a hormonokban.
Persze csak március közepe van, a fentiek nagy részére még várni kell, de ma (számomra) akkor is megmutatta magát a tavasz. Melegen sütött a nap, és ezt az élményt még a hűvös szél sem tudta elvenni tőlem. S ez eddig szép.
De a tavasz beköszöntével úgy tűnik, valóban együtt jár a hormonok és a hülye tini-lélek feléledése. Meg az is, hogy a hőn szeretett férfi felveszi a világoskék/fehér-színű ingét, és ettől olyan szexivé válik, hogy az ember lánya legszívesebben a fejét verné az asztalba. A saját fejét. Bár talán T-ét is. Mert egyszerűen semmit nem lehet kezdeni ezzel a ténnyel. Titkolni kell, méghozzá a legnagyobb közömbösséggel. Max elmondani msnen a barátoknak, kínosan röhögve önmagunkon. És mindez meg is volt. De jobb nem lett. A tavaszra ébredő hormonok vidáman pezsegnek továbbra is az emberben. Csak várni lehet. Várni, hogy elmúljon, hogy véget érjen. Véget érjen ez az év vagy ez az élet.
Szerencsére holnaptól újra hideg lesz és eső és hó. Jobb az nekem. Hóval befedni, eltakarni mindent. Elrejteni, elbújni. Könnyebb.
Pedig szeretem a tavaszt, és várom is. Csak nem így.
Komment