Több embertől is hallok olyan negatív megnyilvánulásokat, mint hogy "szar az élet" vagy nem éppen egyszerű vagy "k betűs"... Mostanában én is többször hasonló módon gondolkodom, - asszem elég csak visszanézni a korábbi bejegyzéseket, lehet találni köztük elég lehangolókat, - mégsem vagyok biztos benne, hogy mindenki ugyanúgy használja ezeket a súlyos szavakat.
Három lehetőséget tudok elképzelni:
1) ez csupán valamiféle életérzés, életszemlélet, ami akár még "trendi" is lehet a mai világban. könnyű ezt mondani, ezzel takaródzni, emiatt inni, sajnáltatni magunkat, stb, amikor igazi nagy problémái nincsenek is az illetőnek.
2) a dolog személyes eredetű, amilyennek én érzem magam. nem akartam, hogy így érezzek, de a körülmények (jövő, egészség, család, vállalkozásuk, nagyszülő, barátok, szerelem) miatt van rá okom. persze elfogult vagyok magammal szemben, mert ezt a lehetőséget elfogadhatónak és komolynak tartom, míg az előzőt eltúlzottnak.
3) végül létezhet egy amolyan globális érzés. az egyén annyira érzékeny a világ dolgaira, hogy a háborúk, a terrorizmus, a világválság, az éhínség, a katasztrófák, a felmelegedés és egyéb problémák a világból képesek depresszióba taszítani, s megfosztani a világbékébe vetett hitétől. hehe. :)
Szóval ez is csak egy olyan bejegyzés, amiben magamat a többiek fölé emelem. :D De hátha van valami alapja. Egyébként a téma onnan jött, hogy T is hasonló keserű mondatokat írt nekem (ehh, honnan máshonnan), s elhatároztam, hogy ha legközelebb ismét előhozakodik a témával, akkor majd rákérdezek, hogy mégis mi az oka annak, hogy így gondolja, így érez. Nem hiszem, hogy kapok őszinte választ, de provokálni akarok. :D
Komment