Ma ismét mondhatom, hogy vége a hetemnek. Röhejes.
Számomra immár a hétfő az egyetlen nap, amit várok, az is csak azért, mert az a hétnek a kezdete, tehát valaminek a kezdete, tehát új lehetőségek, remények kezdete. Kialszom magam, aztán kényelmesen készülök, jóízűen ebédelek, lelkesen hajat mosok, kiválasztok egy megfelelő ruhát és indulok vidáman az egyetemre.
Aztán viszont jön a kedd, a felismerés napja, amikor rájövök, hogy hiába a hétfő, megint nem lesznek változások, nem lesz semmi. Ilyenkor süllyedek sötét, komor hangulatba, melyre a hajnali kelés okozta álmosság még rá is segít. Elfeküdt hajamat hiába próbálom fésülni, sosem lesz normális, eláll vagy lelapul, de a ritkasága okozta túl erős választék hamar elveszi minden önbizalmam, hogy aztán egész nap azon aggódhassak, hogy mindenki a fejemet bámulja. Hosszasan böngészem a kevés megfelelő ruha közül azt, amelyik segíthetne rajtam, de hiába.
És végül itt a szerda, a belenyugvás időszaka. Ilyenkor "már nincs vesztenivalóm, hiszen nem is volt semmim, nem is lehetne, nem is lesz" gondolattal kelek fel az ágyból. Megszokásból hajat mosok, kirángatok egy mindegy-felsőt a szekrényből, vagy éppen egy olyat, ami jobb, mint a többi, mert miért ne. Végülis mindegy. Végigélem a délelőttömet pontosan úgy, ahogyan az várható volt, aztán haza jövök, s lemondóan bámulok bele az előttem álló 4 egyforma napba. Jobb esetben írok a blogba, még jobb esetben tanulok, de amúgy csak ülök a gép előtt bármiféle értelmes tevékenység véghezvitele nélkül.

Csütörtök, péntek, szombat, vasárnap. A hétvége. Hány ember kiabálna rám irígykedve, hogy térjek már észhez és ne sajnáltassam magam, hiszen ilyen jó dolgom sosem lesz! 1-2 éve még én is így gondoltam. Boldogan elterültem itthon a székemben és élveztem a hosszú semmittevéseket, sorozatdarálást, netezést vagy csak simán aludtam délig. De mostanra leesett, hogy ez nem élet, nem ez az élet. És most már keresem, akarom azt, amit szerintem az élet jelent. Csak félek, hogy elrontottam, túl későn kaptam észbe, talán késő is már. Pedig nem.