Már már mondhatni a szokásos bizonytalanság következik. Eltelt néhány nap a legutóbbi bejegyzés óta. Amennyi óra eltelt ez alatt, körülbelül annyi féle jövőkép bontakozott ki szemem előtt, kedvező és kevésbé kedvező. Egy azonban bizonyos, a jövő nagyon is bizonytalan.Persze csak rajtam múlik, legalábbis a távoli. A közeli már kevésbé. A távoli is csak akkor, ha nem rontom el, de azon ott a lehetőség, csak ki kell használni. A közelin meg attól tartok, hogy nem tudok már úgy változtatni, ahogy szeretném. Hogy némileg konkretizáljak kicsit: Közeli jövő egy esetleges találka, ami még erősen várat magára és csak újabb bizonytalanságot szül, a távoli jövő pedig a diploma és a társ megtalálása. Nade errő később, majd úgyis alakulnak majd...
Az most azonban bizonyos, hogy nem olyan rossz jelenleg. Persze ha nem agyalok. Mert az elront mindent. De ha egy-egy órára nem teszem, akkor egész boldog tudok lenni. Például egy jó éjt sms olvasása közben, ha az A-tól jön.Nem tünhet soknak, de én már ennek is nagyon tudok örülni, ha tudom, hogy eszébe jutottam, hogy gondolt rám.
Hogy némi értelme is legyen a mai bejegyzésnek, íme egy kis hangulatomba vágó zene Ákos előadásában:
Komment