Uff. Ez a cím de nem én vagyok! Pedig a téma az olyan "csajos"... Viszont most csak röviden, mert mint ismeretes, korán (korábban) kell lefeküdnöm, hogy leszokjak a bagoly-üzemmódról.
Egyébként ma már 9-re húztam az ébresztőórát (amire most a mobilt és az "Autó egy szerpentinen"-t használom), és 10-kor fel is keltem. Holnap talán 10-re kéne felhúznom és 10-kor is kéne kelnem? Vagy 9-re húzni és 9-kor kelni? Jaj de nehéz feladat ez!
De hátha nem, mert most fáradt és álmos vagyok, talán elalszom 1 óra előtt!
Ugyanis ma volt a bevásárlós napom. Kb fél 1-től este 6-ig talpon voltam és járkáltam a hülye bevásárlóközpontban meg máshol. Közben csak egy kis csirkés salátát tömtem magamba (le a koleszterinnel!) pihenésként.
És még kaptam is egy-két dolgot. Kb a felét annak, amit kell, és ez nagy szó! Csak az a baj, hogy az október elejei esküvőre még semmim sincs. Egyáltalán mi a jó komromisszum a templomi megjelenés és az éjjeli mulatozás között?
Igazából kiváncsian várom barátnőm nagy napját a két szertartással, a kajával és utána a bulival, csak azért vannak kétségeim afelől, hogy jól fogom-e magamat érezni. Először is rengeteg idegen ember. Másodszor a templom, a vallás, a vallásos emberek; úgy érzem, inkább magamat fogom ott idegennek, nem oda valónak érezni. Harmadszor az út oda és vissza: oda még oké, csupán ideges leszek, hogy egyedül vezetek idegen úton, vélhetőleg 3 ember életét a kezemben tartva. De mi lesz másnap? Meddig tart a buli? Lefekszünk egyáltalán aludni? Meddig ihatok alkoholt? Fáradt leszek reggel? Mikor indulunk haza? Ehh. Akkor is kocsival akarok menni, mert van, és mert kényelmesebb, és mert azzal akarok menőzni, hihihi! Negyedszer nem rajongok az ilyen bulikért, főleg ha az esküvői mindenféle korú idegen személyekkel. Hogy táncoljak? Ééén? Na de kérem!
De/Viszont ott lesznek a barátnők. Egytől persze elbúcsúzunk kissé, kettővel pedig gondolom jön a barát is. H párját már megszoktam, E barátját is kezdem, de attól még ugyanúgy kevesebb idő lesz lányos beszélgetésre, bulizásra, azaz - részemről - felszabadult szórakozásra. De ott lesz G, gondolom egyedül, és most hogy kétszer is eltöltöttünk kettesben egy kis időt (kiállítás, koncert), azt hiszem helyesbítenem kell korábbi megállapításaimat. Azt mondtam, távolabb áll tőlem, nagyon mások vagyunk. DE! Eléggé hasonló cipőben járunk pasik terén, és e két nap óta hirtelen közel érzem magamhoz. Talán csak az a baj, hogy keveset találkozunk és beszélgetünk, nincs elég közös téma, nem is ismerjük egymást eléggé. De most, amikor érdeklődött, hogy mi van velem, és elesésem után többször is a vállamra tette a kezét (na ja, érintésre érzékeny vagyok ám!), és úgy egyáltalán együtt lenni.. jó volt na. Kedvelem (szeretem na) őt is annyira, mint a többieket, vagy valamelyiküknél jobban is talán(?).
Komment