Végre találtam magamnak elfogaltságot! Csak mivel olyan dologról van szó, ami sok időt igényel, aprólékos munka, és számítógépen történik, így aztán jelenleg legszívesebben itt ülnék egész nap és minden időmet erre szánnám. Tegnap is éjjel negyed 3-kor jutottam el a fürdésig, és 4-kor voltam csak hajlandó ágybaesni. Ahhoz képest a fél 12-es felkelés egészen korai. :D
Dehát tehetek én róla, hogy ha valamit nagyon szeretek csinálni, akkor nem tudom abbahagyni? Végre alkothatok zenével és képekkel, ráadásul abban a tudatban, hogy ezzel majd 4 embernek örömet fogok okozni. Legalábbis remélem! Hiszen ez a cél. Meg persze az elismerés és az önkifejezés.

Voltam nagypapámnál. Fogtam a kezét is. Hát, még mindig kissé szerencsétlenül érzem magamat, de láthatóan neki fontos, úgyhogy mégiscsak valami jót csinálok. Persze neki könnyű örömöt okozni; mivel nem emlékszik sosem az előző látogatásokra, így mindig nagyon boldog, hogy mi is (nővérem és/vagy én) bementünk hozzá. Amellett azért meg is jegyzi, hogy hát bezzeg az éppen ott nem lévő testvér még sosem látogatta meg. :)

No de mivel nagyszülőt látogatni több értelemmel bír, mint értelmetlen és lehetetlen dolgokba túl sok reményt belefektetni, ezért most így szépen - ilyen egyszerűen és csendesen, - valóban továbblépek a T-dolgokkal kapcsolatban. Just a little crush... magyarul sem tudnám jobban mondani. Fontosabb dolgok is vannak; akár egy családtag, akár a barátnőknek egy ajándék, akár pedig az eddig működő harmonikus kapcsolat T-vel az egyetemen. A világ változik, hagyjuk, had tegye a dolgát! Hastala Vista! Baby! ;)