Szokásos lehűtős bejegyzés.
Nincs semmi baj, nem akarok senkitől semmit, vagyis hogy mindenkinek jót akarok, elfogadok bármit, nyugodt vagyok és megfontolt.
És persze ezt a bejegyzést azért írtam, mert rettegek, hogy valamelyikük engem olvas, és akkor vége a világnak. :D Oké, csak ha az egyikük olvas, akkor lesz vége - nem a világnak, hanem - nekem. Mert nála még mindig van vesztenivalóm. A másik pedig "jön, lát, győz" vagy "jön, lát, elhúz".
És ez a bejegyzés értelmetlen. Ezért szeretek én blogolni. Mert itt ilyet is lehet. Bármit lehet. Én is lehetek bármi. Mégsem vagyok. Csak én vagyok. Kissé kifordítva, de mégiscsak én. Vagy a képzeletem. De az is én vagyok... valahol.
Komment