HTML

...viharon innen

Üdv néked eltévedt szörfös! Mi itten elmélkedünk és boncolgatunk mindenfélét az élettel és magunkkal kapcsolatban. Pedig nem vagyunk sem bölcsészek, sem biológusok, hanem csak túl sokat gondolkodunk, túl objektíven, túl racionálisan, túl álmodozva, néha ellentmondásosan, néha ironikusan, néha meg nem is. Amúgy pedig Quimby.

Naptár

június 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30

Komment

  • "k" (törölt): naigen, tavalyilyenkor még én is blogoltam, kommenteztem... nálam semmi extra változás a körülmény... (2010.01.04. 12:14) Visszaváltozás
  • kibukott angyal: Az elmúlt hét a családé volt minden(ki) más nélkül. Jó volt! Nem hiányzott se a számítógép, se az ... (2009.12.30. 22:25) Visszaváltozás
  • kibukott angyal: Köszi! Akkor én is ideírom, hogy BUÉK! (2009.12.30. 22:15) Idei utolsó
  • Kamikaze bárány: Reméltem hogy legalább ma leszel... remélem legalább rádiót hallgatsz most, épp egy jó kis éves ös... (2009.12.29. 23:10) Visszaváltozás
  • Kamikaze bárány: Lesz ez még máshogy, lesz ez még jobb is... bár lehet hogy nem olyan formában mint régen, lehet ho... (2009.12.29. 00:12) Visszaváltozás
  • Utolsó 20

Szinte őszinte

2008.06.30. 22:56 kibukott angyal

Őszinteség.

Egy különleges tulajdonság (vagy egy tudatos cselekedet?). Mondják, hogy milyen fontos az őszinteség. Hogy ez a kapcsolatok alapja, stb. S közben az őszinteség olykor kegyetlen is tud lenni, olykor jobb lenne elkerülni. Nem fogok filozófiai értekezésekbe belemenni, ahhoz az én képességeim igencsak végesek. Szóval megint csupán önmagamat vizsgálhatom. Egoista vagyok én úgy érzem. :)

Igen, én is olyan vagyok, aki úgy érzi, hogy őszinteségem egy fontos és értékes tulajdonságom. Az elfogadható, jelentéktelen kegyes hazugságokról persze nem mondhatok le mindig, de alapvetően tényleg őszinte szoktam lenni, s erre büszke is vagyok. Ez végre egy olyan jellemzőm, amiről mondhatom, hogy a jók közé tartozik, merthát elég keveset tudok felsorolni szemben a rosszakkal. Gondolom ez is önbizalom kérdése. Viszont az őszinteség "alkalmazása" sok olyan könnyebbséget is hoz, ami igazából rossz. Hiszen milyen egyszerű nyersen, cinikusan, akár gonoszan valakinek a képébe vágni a véleményünket, s simán védekezhetünk azzal, hogy "dehát csak őszinte voltam!". Ezt mondjuk én "csak" a családom körében vetem be néha, de akkor is szemét dolog, tudom. Ám most nem erre akartam kilyukadni.

Hanem arra, hogy valóban őszinte szoktam lenni, ami szép és jó. Lenne. Azonban az őszinteség veszélyes lehet, konfliktushoz vezethet, én pedig kerülöm a konfliktusok és a veszély bármilyen lehetőségét is. Így e csodálatos tulajdonság mellé szükségem van a védekezés bizonyos formájára, ami hallgatás formájában teljesedik ki. Tehát őszinte vagyok már amikor véleményt nyilvánítok. De amennyiben felmerül valamilyen veszély, egyszerűen nem mondom meg az őszintét, egyszerűen elrejtem a véleményemet. Mert így megmarad a béke, mert így könnyebb. Legalábbis én ilyen logika szerint működöm. Persze valószínűleg tévesen. Hiszen tudjuk már, hogy nem az állóvíz, az egyetértés az, ami a fejlődést segítené. Mármint egyéni szinten. Globálisan persze legyen csak világbéke. :)

Tulajdonképpen most sem mondtam semmi bölcset, semmi újat, csak kicsit mégis érdekesnek találom, hogy miközben azzal ragasztok glóriát a fejem fölé, hogy őszintének hirdetem magamat, igazából ennek is megvan a másik oldala. Merthát mit ér az őszinteség, amikor nem használom?

Szólj hozzá!

Címkék: elmélkedés magam belső

A bejegyzés trackback címe:

https://szelcsend.blog.hu/api/trackback/id/tr83546901

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása