Véééééééééééége! Sikerüüüüüüüüüüüült! Nyááááááááááááááááár van!

Na ennyit az eufóriáról, lenyugodtam. Bár még most sem hiszem el, hogy átmentem, hogy nincs soha többet szigorlat, hogy nincs több számvitel. Ráadásul sikerült olyan módon átmennem, amit jól lehet mesélni. Van benne pech, dráma, reménytelenség, segítőkészség, meglepő fordulat, reménysugár, második esély, bizakodás, öröm, cselszövés, értelem és érzelem (hehe), aztán pedig a hihetetlen happy end és nagy-nagy hála. Ja meg egy rendes tanárnő. Persze velem volt rendes (bár nem csak velem), így könnyen beszélek, de amellett ésszerűen volt rendes. Adott még egy esélyt, és nekem szerencsére sikerült ezt nem elszúrnom.

Direkt nem írom le, hogy pontosan mi volt, mert saját örömöm valakiben haragot kelt(het)ett. Mert én kaptam esélyt, ő pedig nem. A helyzetünk nem volt egyforma, de természetes, hogy aki nem megy át, az dühös lesz a tanárra, dühös lesz arra, aki átment stb. Nem is ismerem az illetőt, mégis kicsit csendesebben tudok csak örülni a saját szerencsémnek. Egyedül az vígasztal, hogy a tanár legalább háromszor magyarázta el, hogy én miért, s ő miért nem. És igaza van. Szerencsére.

Na most viszont ideje ugrálni a boldogságtól, szabadságtól, jöhet a zene, a nyaralás, jöhetnek a barátok, jöhetnek a kategóriába nem besorolt személyek, jöhet bármi! Juhéjjj! :D