(Mellesleg miért írok mindig bevezetőt?)
Lássuk csak, az utóbbi néhány bejegyzésben sikerült magamat a saját blogomban tökéletesen nevetségessé tennem. Na azért nem privi.hu szinten, de itten eléggé. Egyszerű semmiségből építettem trójai elefántot (ugye-ugye, vicces vagyok nagyon!), amiből mindenféle kétségbeejtő gondolatot sorsoltam ki, hátha megnyerem a jackpotot. (ez érthetetlen volt? annál jobb!) Szóval most magyarázkodhatnék, mert azt tudok, de minek, ha az senkit sem érdekel. Jelenleg engem sem. Viszont törölni sem fogom a sok hülyeséget, álljanak csak itt továbbra is élő példaként, hogy milyen az, ha az embert fejreállítja valami - tegyük fel, hogy most a vizsagidőszak.
A probléma az (volt), hogy talán az a bizonyos személy idetalált és magára ismert. Nos ezen ideje túllépni! Ha valóban itt járt, akkor vagy nem nyilvánított neki nagy jelentőséget (helyes!), vagy igen. Utóbbi esetben várható tőle a helyzet valamilyen módon történő lekommunikálása (mert megkértem rá), emellett pedig az van, hogy
a) soha többet nem jött ide vissza, mert mélységesen megrémítette, felháborította, lesúlytotta az eset és én, így már úgyis cseszhetem. (hát igen tegnap lefekvés után Hiperkarmát hallgattam, és valahogy annyira megnyugtatott, hogy azóta ilyen kis üdítő a hangulatom - 'cseszheted' tőlük jött)
b) azóta is vissza-visszatér és olvas, és vagy nem tudja még, hogy mihez kezdjen a dologgal, vagy szórakoztatja. Tehát először is üdv néked, másodszor meg benyomok ide egy reklámot, hátha segít a döntésben: egyszer élsz, kezedben a kulcs! :)
Másik eshetőség, hogy nem is járt itt, vagy nem ismert rá senkire, és így tök fölöslegesen szórakoztam annak a falónak a felépítésével, amit végül porcelánboltba szállítottak. (követhető vagyok még? mindegy is) Itt pedig nincs bibi, ugyanott vagyok mint egy hete (szerdán), amikor is elküldtem a válaszlevelemet neki. Azóta is várok, hogy életjelet adjon, de tudom, hogy tanul, tudom, hogy tudja, hogy én tanulok, bár erről én kevésbé vagyok meggyőződve. Tehát ez esetben csak várni kell kb a vizsgaidőszak végéig. Ej-ej, az nagyon sok idő... de megéri, legalábbis egy hete nagyon így gondoltam. Vagy talán csak olyan rendes lenne, hogy a beszélgetés+koncert+búcsúpuszi csupán egy barátságos elköszönés volt a következő félévig? Naiv vagyok-é? Legyek?
Most kéne amúgy befejeznem a bejegyzést, mert a T-t-téma lezárva. Mégpedig itt a blogon egy időre biztosan - a fejemben viszont él a dolog továbbra is. Na szóval azért sem fejezem be, mert még nem fejeztem be. Amúgy ez az eufórikus hangulat annak köszönhető, hogy ma este túl lettem egy vizsgán (ami hurrá), és holnap lesz kevesebb mint 1 napom megtanulni mindent a következő vizsgára (ami szaaar). Így a kettő együtt okoz egy olyan idegi folyamatot, hogy jobb mintha részeg lennék. Vizsgaidőszak for president! Főleg mivel ebben a pár hétben vagyok a legaktívabb blogoló. Ilyenkor minden semmiséget képes vagyok olyan fontossá nyilvánítani, hogy arról órákig bejegyzéseket írogathassak (lásd előbbiek!). Na azért nem leszek hogyvolt blog, hiszen ez továbbra is elsősorban szemetes blog, amibe néha belekerül 1-2 gyöngyszemecske. Mert igenis büszke vagyok pár írásomra. Legyen az az egy ember szerint már biztosan szórakoztatónak talált pókos sztori, vagy az oly drámai műtőasztal. De amúgy számomra a t-álmok is szórakoztatóak voltak. Hát ez van, propagálni köll a böjegyzéseimet, mert én akarok lenni a
Má' csak egy jó befejezés kéne, ha már bevezetés volt... ehh, kellett nekem olyant írni! Majd inkább kitörlöm, amikor senki nem figyel oda. Szóval ezzel a vidám idiotizmussal búcsúzom, legalábbis a T-bejegyzésektől biztosan.
Komment