Szélcsenden túl...

Annyi mélyenszántó és világmegváltó gondolattól fosztottam meg az utóbbi napokban a világ(háló)t, hogy azért már elnézést illik kérni. Höhö! :D

De lássuk mi jót tudok még előkaparni innen a sötétből, hogy reményt - bár igen aprót - adhassak a tudásért sóhajtozó lelkes olvasótábornak. No jó, ez a bejegyzés így egyelőre több mint szánalmas. :)

Témák pedig vannak, kb az ezek, melyekből idén még szeretnék is írni:

1. karácsonyi izék (ajándékoktól a nemtudommiig)
2. mosolygási fogadalom update (kiegészítés az előző poszthoz)
3. összefoltozott barátság (avagy hogyan látom szétesni a legnagyobb erőforrásomat)
4. 2007 meglepetése: a pozitív "pasi-arányszám" (azaz 2/2)
5. vizsgaidőszak rulez (vizsgabeoszásom, és (nem)tanulásom magyarázata + elemzése)
6. és végül a "mit kezdjek a jövőmmel" teleregény ezévi utolsó epizódja
7. ja meg még a szokásos kielemzem magamat, közben meg együtt sírok, együtt nevetek magammal magamon bejegyzés, váltakoztatva a skizofrén "ki vagyok én" beteg és a hasonló értelmi képességű "most megmondom a tutit" orvos szerepeket.

Ja, amúgy tök normális vagyok. De csak most, csak itt, csak Önöknek, bepillantást nyújtunk a rejtélyes.... tovább nem tudom, mert ennél többet régóta nem bírtam végignézni a Frei műsoraiból. Főleg mióta a House-ommal szemétkedik. Na szép, megint az orvosokhoz lyukadok ki. Ez a téma is megérne egy bejegyzést. Mindenesetre kíváncsi leszek, hogy 2008-ban elérem-e a 20 vizitet, és akkor ingyé mehetek a dokikkal dumálgatni. De ez nem fogadalom!