Nos, úgy érzem hogy átgondoltam amit lehetett. Nem akartam bármit is írni hirtelen felindulásból... és ez mostmár nem fenyeget. Gondolkoztam rajta hogy érdemes e egyáltalán leírni amiket gondolok vagy csak egyszerűen le kellene zárni a dolgot és kész. De úgy érzem hogy a lezárás előtt akkor is ki kell írnom magamból. Bár lehet hogy nem kellene ennyit lovagolni rajta, főleg amíg meg se beszéltük. Node akkor a kis fejtegetés:Nem tartalak hibásnak, nem haragszom rád, nem is látom okát hogy miért is lehetne vége a barátságunknak... én voltam az aki 1-2 nap alatt beleélte magát valami olyasmibe amibe nem lett volna szabad józan fejjel... bár nem is ez a helyes kifejezés, csak felmerült a lehetőség, én meg eljátszottam a gondolattal, minden realitás nélkül.
Túl nagy a távolság, van nekem egy betűm és bizony ami a legfontosabb, hogy úgy érzem hogy a szimpátia, főleg személyesen elég egyoldalú. Legalább is az a fajta szimpátia amihez egy barátságon kívül más is kell, nevezzük inkább vonzalomnak, az nincs meg.
Csak annyit tudok mondani zárásként hogy igyekszem pozitívan nézni, ebből is tanultunk talán nem is keveset. :)
Komment