Véget ér, végre!
Bár nem tudom, hogy valójában mit számít az, hogy holnap már 2009 lesz, hiszen csak egy újabb nap. Mégis sokan nagy jelentőséget tulajdonítanak neki, s akarva-akaratlanul én is. Mert ráadásul ez az év szar volt. Persze lehet, hogy én túlzok, ezen még van mit gondolkodnom. Hiszen például a tavaly szilveszteri bejegyzéseim sem árulkodtak több optimizmusról, csupán az azt követő újévi bízott jobb reményekben. Most is kb így lehetnék vele. Talán akkor indultam el a lejtőn, talán rég rajta vagyok már, talán csak azt képzelem, hogy rajta vagyok... a fene tudja.
Mert bár történtek nem túl jó dolgok velem az idei év folyamán, de talán nincs akkora baj, csupán pár kis gombócból gyúrtam egy nagyot, hogy aztán az megakadjon a torkomon. Mert:
- a szerelem már csak ilyen, majd túl leszek rajta, minek tőldramatizálni
- az idős emberek állapota romlik egy idő után, ez valahol sajnos természetes
- szüleim vállalkozása még él, nincs minden veszve, elég jók ahhoz, hogy akár túl is élhessék
- és kemény fából faragták őket, ha kicsit jobban segítek nekik, talán nem lesz gond
- a barátság is bonyolult, ami nem megy, azt nem kell erőltetni..
- a jövőmön minek aggódja, úgyis lesz valahogy, előre úgysem tudhatom, hogy hogy
- ...
Ja és hogy mit vártam 2008-ban magamtól?
"...itt van az én fogadalmam a mosolygásról... jó lenne, ha valamilyen szinten megvalósítanám azt, hogy nyitottabb, mosolygósabb leszek az erre érdemes emberekkel szemben"
és még ezt:
"...rengeteg hősies harc a vizsgákon, a barátnők összetartására, a család elviseléséért, önmagam elviseléséért... Aztán rengeteg kérdés, kérdés (és azért sem írom ki harmadszor) a jövőről, a jövőmről, rólam. Emellett még rengeteg álmodozás a kékherceges fehérlovú szemről, vagy mi? Ezek szerint még több orvoslátogatás, remélhetőleg megnyugtató és eredményes!!!!!! eredményekkel. Valamint sok-sok elmélkedés, elemzés... Végül még több Quimby élvezetes koncertekkel, új albummal, izgalmas gondolatokkal és mindig tökéletes idézetekkel."
És hogy ebből mi teljesült? Hát, mosolyogni mosolyogtam olykor, csak talán kevésbé őszintén. Vizsgák és orvoslátogatás viszonylag eredményesek. Barátnőkhöz jelenleg fogy az erőm (indoklás e bejegyzés előtt és után is), család és önmagam elviselése reménytelen, a jövő továbbra is kilátástalan. A magam szőke kékszeműjével alaposan megszenvedtem, de talán akadnak még lovagok... És volt sok Quimby + idézet, már csak az új album hiányzik.
Komment