Korábbi bejegyzésben felsoroltam többek között azt, hogy milyen sporthoz lenne kedvem, amiben persze valamilyen alkalmasságom (vagy hogy mondjam) is van. Ezután végigtúrtam a netet, hogy na majd akkor keresek valami ilyen egyesületet vagy akármit, ahol lehet pingpongozni illetve kajak-kenuzni. És nem találtam semmit. Mármint a fővárosban. Vagy versenyszerűen kéne működnöm, ami nem igazán hiányzik, vagy annyit tehetek, hogy adott helyen bérelek egy pingpongasztalt és csá! No közösség. Szóval szabadidősport témakörben valahogy nem találtam megfelelő honlapot. Azaz találtam a Balaton mellett, hát hurrá! Tehát ezek szerint hiába szeretnék sportolni, ez egyáltalán nem ilyen egyszerű.
A sportolás mellett/helyett van/volt persze más elképzelésem is, hogy mivel foglalhatnám le magam. Említettem már a fotózást; nyáron akartam is tanfolyamra járni, csak aztán elment a kedvem attól, hogy pl. műteremben idegen modelleket fotózzak, ez valahogy nem az én világom. De Budapestet akkor is végig kéne egyszer járnom turistaként, nyakamban a fényképezőgéppel! :)
Aztán, szeretnék/szerettem volna megtanulni valamilyen hangszeren játszani. A nagy álom a zongora, de volt már szó gitárról is. Csakhogy ezek megtanulása egyáltalán nem közösségi tevékenység, szóval nincs esélyem új emberek megismerésére (a zongoratanárra nem hiszem, hogy ilyen szemmel kéne nézni).
Egyéb elfoglaltság? Nem nagyon jut eszembe.
Úgyhogy itt állok meglőve, látszólag tettre készen, ám lehetőségek híján. És ezért félek, hogy megint nem fog történni semmi. Emellett pedig sajnos örülök, hogy továbbra is üldögélhetek a fenekemen a blogomat írkálva - bármifelé változás nélkül. Pedig kell, hogy történjen már valami. Valami előremutató, valami reménykeltő, valami akármi!
Komment