Szélcsenden túl...

Már aludnom kéne, mert mindjárt lefejelem a laptopot, dehát ezt muszáj! Akármennyire is semmilyen volt ez a nap, és akármennyire is negyed 8-kor kellett kelnem (majdnem fölöslegesen), bizony a vége nagyon-nagyon jól sikerült.

Quimby, Teátrum, koncert, Gödör, 21:00, ülve, párnákon.
Kezdjük azzal, hogy végigülhettem a koncertet, nem nyomtak agyon, kb. jól láttam (pl. Tibit végig), és bár a fenekemet és a lábaimat jól elültem, de végre élvezhettem a koncertet. Végig!

És arról még nem is beszéltem, hogy maguk a srácok milyen szuperek voltak. Minden fontos koncertszám szerepelt (Magam adom, Libido, Ventillátor blues, Halleluja, Country Joe...), minden fontos közönségszám szerepelt (Most múlik pontosan, Autó egy szerpentinen...), volt vörös, volt fekete, volt álmatlan, volt unom, egyszerűen minden szám szerepelt, amire szükségem volt, kezdve Az otthontalanság otthonától a Viharon túl, szélcsenden innenig, meg még-még sorolhatnám a sok újabb és régi! számokat. És igen sok ki is maradt, mégis teljes volt az elégedettség. Talán csak a hegedű hiánya okozott kisebb csalódást.

További köszönet nekik (főleg Líviusznak), hogy annyit nevethettem önfeledten, amennyit egy hónap alatt összesen nem!

És végül ott voltak ezek a finomságok, amitől valóban más volt a Teátrum mint egy sima koncert. Új hangok, csilingelések, humor, improvizáció(?), párbeszéd a közönséggel stb. A legmélyebb nyomot hagyó rész pedig Szilárd és Tibi, a zongora és a gitár párosa volt. Az valami félelmetesen gyönyörű zene! Igen, pontosan félelmetesen gyönyörű! Ott volt benne az a kicsit ijesztő, kicsit komor, mégis élvezetes és nagy hatású hangulat, amelyet KissTibi képes létrehozni, kiegészítve az egyszerű, tiszta és csodálatos zongoradallammal.

Úgyhogy nagyon jól esett ez az este, teljesen feltöltött, végre megkaptam, amire legalább 3 hónapja vártam, végre kiengedtem magamból, amit kellett, végre boldoggá tett valami. Köszönöm!