Szélcsenden túl...

  Egyre kevesebb esélyem van rá, hogy még az idén minden korábban felsorolt témámat kifejtsem. Ez viszont többek között annak tudható be, hogy tanulok. Mármint tanulni tudok olyankor, amikor nem kapcsolom be a gépet. Így voltam ezzel tegnap(előtt), s épp ezért a mai (tegnapi) napom nem ilyen volt. De igyekszem, hogy a következő napok sikeresek lehessenek. Csak az az egy probléma, hogy tartozom egy válaszlevéllel egy ismerősnek, és az bizony komoly levél kell, hogy legyen, amilyen az övé is volt. Szóval muszáj lesz valamikor még bekapcsolnom a gépet. De most nézzük a témákat.

1. Letudtam a karácsonyi izééket, mindenki kapott ajándékot, próbáltam idén jobb képet vágni mindenhez, szóval szerintem ez már nem is aktuális.

2. fogadalmas update: külön szilveszteri post lesz, úgyis itthon buékolok majd pénzüggyel, közlekedéssel, meg szülőkkel.

3. barátnők: most a vizsgaidőszakban velük sem találkozom annyit, úgyhogy kissé távolabb került tőlem ez az igen fájdalmas probléma. Jobb néha a dolgokat addig nem piszkálni, amíg túl forróak. Vagy ilyen mondás nincs? :D

4. A pasi-arány összefügg a válaszlevelemmel, ugyanis éppen annak írom, aki levelében beismerte, hogy valóban többet akart tőlem mint barátság. Na akkor már kifejtem ezt a dolgot.
Szóval volt itt ez a neten ismerkedős, társkeresős korszakom egy éve. 4 sráccal találkoztam, abból 2 hamar az első tali után elhúzta a csíkot, a másik kettővel viszont fennmaradt kapcsolat. (vagy erről már írtam?) Az egyikkel még az együttjárást is megpróbáltuk, de nekem ő túl nőies(?) volt: gyertyakészítés, tánc, fogyókúra, zenei stílus, meg sok apróság, amik együtt már zavartak engem. Szóval míg ő szívesen mélyítette volna a kapcsolatot, én jobbnak láttam befejezni a próbálkozásunkat. Így volt fair. Azóta látom, hogy talált barátnőt, őszintén örülök neki.
A másik sráccal - mivel barátság dologban is benne volt - én tényleg csak barátkozás céljából találkoztam. (Én kis naiv!) Mivel alapvetően nem tetszik, de jól elbeszélgettünk (levélben, szóban), és akartam hinni a fiú-lány barátságban. (Tényleg nincs?) Aztán a szülinapi vörösrózsa gyanús lett, mentettem az irhámat, ahogy lehet. Rövid válaszlevél visszakérdezések nélkül... kapcsolat megszakadt...
És most - néhány hete - írt levelet, hogy mi van velem, mi történt velünk. Megbeszéltük levélben, most beismerte, amit akart tőlem, de szeretne továbbra is baráti kapcsolatban maradni velem. (Hihetek neki? Szabad ilyet?) A lényeg azonban, hogy ez bármennyire is tönkrevágta ezt a jól induló barátságot (túl sokat használom ezt a szót!?), mégis van előnye. Úgyanis megállapíthatjuk, hogy a 4 fiúból 2-vel kerültem olyan kapcsolatba, hogy megismerhettek közelebbről valamennyire. És 2-ből 2 többet akart tőlem. Hát mi ez, ha nem siker? Jól van na, az a lényeg, hogy ez egy kicsit ápolgatja az önbizalmamat, bármennyire is valószínű, hogy olyan lúzerokkal sikerült találkoznom, akik nagyon akartak már barátnőt, s ezért nagyon megörültek nekem, hogy szóba álltam velük. Végülis ki más ír nekem arra a jelmondatomra, hogy "ne ítélj elsőre"? De akkor is, a pasi-index: pozitív!

5. a vizsgaidőszak még aktuális csak éppen beszélni nem jó róla.

6. a jövőm továbbra is homály, szar, semmilyen, ijesztő és hasonlók. Kár lenne bővebb kifejtésével lelombozni az ezidáig felfelé görbülő, bejglis szájszéleket.

7. önelemezésre pedig bármelyik pillanatban készen állok, akár több oldalas írásra is. Szóval inkább olyankorra tartogatom, amikor kifogytam már a témákból. :)

Tehát most így állok. Legalább állok valahogy. Na ez az, csak pozitívan!